pazzo Gondolatok a burokból

Úgy tűnik, hogy a fotózás még mindig jó üzlet. Főleg esküvőkön, vagy épp az óvodában.
Régen, mikor filmre fényképeztek, akkor esküvő után az ifjú pár kiválasztotta, melyik fotóból kér még x példányt, amit szétküldtek a családnak.  A piaci ár többszörösébe kerültek ezek a képek. Ha szerencséjük volt, még a negatívot is megvehették, pofátlan árért.

Jó ideje élünk a digitális világban. Már nincs negatív, csak memória-kártya. Az óvodában nem rég volt fotózás. Kaptunk tíz kinyomtatott fotót Kispipiről, hogy válasszunk, melyiket szeretnénk. Persze "nem kötelező megvenni" alapon, darabját 420! forintért. Kiválasztottunk párat, és közben szívtuk a fogunkat. Számomra az lenne a normális, ha ilyenkor azt mondanák: itt van tíz fotó a gyerekedről, fizess be mondjuk 4000 forintot, és megkapod a képeket pendrive-on, vagy feltöltik valahova, ahonnan leszedhetem, esetleg email-ben elküldik.
Egy papírképért irreálisnak tartom ezt az összeget. Persze megveszi a hülye szülő, mert hát az ő szemefénye van a képen, és hát milyen szép, meg édesen néz. És tényleg hajlandó vagyok megfizetni annak az árát, hogy viszonylag profin be van világítva, be van állítva, de akkor ezért az árért kérném a "nyersanyagot" is. Aztán én majd eldöntöm, melyiket nyomtatom ki egy áruházban harminc forintért.

Megjegyzem: tavaly is volt fotózás, de abból a pakliból alig tetszett valamelyik. Aztán idén az óvodavezető kezünkbe nyomta a megmaradt képeket, mert a fotós nála hagyta azokat, amik nem tetszettek a szülőknek.